Könnyű diplomáért jönnek Magyarországra a külföldi ösztöndíjasok

mno.hu   2018. április 04. , 08:17

„Egy idő után már nem is számoltam, hányadik ellenőrző ponton megyünk át. Az elsőknél még volt bennem félelem, de az ösztöndíjról szóló levéllel mindenhol gond nélkül átengedtek” – kezdett bele kalandos történetébe Al-Abszi Ghasszán.

A fiatal fiú nagy utat tett meg, hogy Magyarországon tanulhasson: a háború dúlta Jemen húti lázadók uralta részéről érkezett. Az ember nem éppen így képzeli el az utazást egy olyan országon át, ahol nemcsak fegyveres konfliktus van, de kolerajárvány is pusztít, és a lakosság legnagyobb része nem jut elég élelemhez, ivóvízhez. Mégis, a magyar ösztöndíjprogram nemcsak a nemzetközileg is elismert kormány, de a lázadók által irányított területeken élő diákok előtt is nyitva áll. Úgy tűnik, oktatásban nincs háború. Jemenben persze nincs magyar képviselet, így Ghasszánnak a kairói konzulátusig kellett utaznia, hogy megkapja a vízumot. Hiába érkezett háborús, terroristáktól sem mentes övezetből, elmondása szerint az interjún sem izzasztották meg túlzottan, néhány rutinkérdés után gond nélkül kiadták neki a dokumentumot.

Egyébként korántsem ő az egyetlen jemeni diák Magyarországon. A 2017–2018-as tanévnek már 49-en futottak neki, az előzőben még csak 30-an voltak, de rajtuk kívül is jó néhányan vannak, akik az ösztöndíjon kívül, önköltségen jöttek hazánkba tanulni. A külföldi diákok számára magyarországi egyetemeken ösztöndíjat kínáló, 2013-ban életre hívott Stipendium Hungaricum a meglehetősen kétesen szereplő keleti – illetve déli – nyitás egyik sikertörténete. Tesz is érte a magyar kormány, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter külföldi látogatásai során szinte már menetrendszerűen érkezik a bejelentés az Eximbank-hitelkeret felállításáról és az ösztöndíjasok számának kibővítéséről. Olyannyira, hogy a 2015–16-os 1265-höz képest idén már 5148, elsősorban ázsiai, afrikai országból származó diáknak kínálunk tanulási lehetőséget. Az elképzelés, hogy a hazánkban tanuló egyetemisták később afféle „nagykövetként” működnek, kapcsolataikat, tapasztalataikat felhasználva hasznosak lehetnek Magyarországnak.

Csakhogy az ötlet megvalósítása már korántsem tökéletes. Egyetemes megállapításokat nehéz ugyan tenni, hiszen az ösztöndíjasok a világ minden tájáról – több mint 50 országból – érkeznek, így nagyon sokfélék. Mégis, mind tanulói, mind oktatói részről több forrásunk rámutatott, hogy a rendszert számos hiba terheli. Először is, a Stipendium Hungaricum sok helyen afféle elitképzőként funkcionál. Ez azt jelenti, hogy egyes országokban a küldő fél nem érdemei, tanulmányi eredményei alapján választja ki a pályázókat, hanem például politikai kapcsolatai szerint. Mivel a kimagasló tanulmányi eredményt felmutatók egyébként is felvételt nyernek a neves külföldi intézményekbe, a tehetősek pedig amúgy is ki tudják fizetni a tandíjat, a magyar ösztöndíj-lehetőséggel nem a legjobb diákok élnek. Közben a fogadó félnek, tehát a magyar egyetemeknek túl sok beleszólásuk nincs is, kiket vesznek fel. A tesztek, interjúk – már ahol vannak – általában kimerülnek az alapvető ismeretek és az angolnyelv-tudás feltérképezésén.


Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet

A cikk folytatásáért kérjük kattintson ide!