Elege lett a Mészáros-média olvasójának a népbutításból

MNO Belföld   2017. május 05. , 08:52

E szavak kíséretében mondta le Somogyi Hírlap-előfizetését a lap egyik olvasója. Ismert, Mészáros Lőrinc nemrég rátette a kezét az újságra.

Mint ismert, nemrégiben az Opimus cégen keresztül a felcsúti polgármester és Orbán-közeli milliárdos kezébe került a megyei lapok jó része, tizenkét újságról van szó, ami csaknem kétharmados többség a piacon.

Azóta ömlik a kormánypropaganda a lapok hasábjain, ezt unta meg egy olvasó, akinek nyílt levele bejárja a világhálót.

Tanulságos, indulatoktól sem mentes, a Somogyi Hírlapnak megküldött írását – amely a Magyar Narancs online kiadásának birtokába jutott – változtatás nélkül közöljük.

„Tisztelt Irodavezető Úr!

Őszintén sajnálom, hogy immár másodszor azonos szándékkal – az előfizetésről való lemondással – kényszerülök Önhöz fordulni!

Nem az ára miatt szakítunk, hanem a tartalma miatt, ami hetek óta hol dühít, hol végtelenül elszomorít, esetleg mindkettőt egy időben. Én »megpróbáltam szeretni«, mindhiába, ma a nemzeti konzultációs oldalakkal már betelt a mérték. Hiába külön oldalszámozott, mégiscsak »egy tőről fakad« mindkettő.

Számomra teljesen elfogadhatatlan az a mértéktelenül népbutító, végletekig egyoldalú, megosztásra törekvő, ellenséggyártó szándék, melyet a tulajdonosváltás óta a lap sugároz. Nem leszek elegáns, mert fiatalok mai szóhasználatával élek: (szinte szégyellem leírni) »behányok tőle«.

A »többet adunk« helyett – közvetett módon – megrabolnak bennünket. A propaganda, a kormányhirdetések gátlástalanul áradnak minden lehetséges formában, számolatlanul eltékozolva adóforintjaink milliárdjait, ahelyett, hogy azt a közjóra fordítanák. Valamit magára adó, tisztességes megyei napilap nem lehetne kormánypártok szócsöve. A kormány kétkulacsossága mára minden képzeletet felülmúl! Nem akarok még külön fizetni is érte.

A migránsozást tekintve: talán nem tévedek, mikor azt mondom, itt Somogyban egy év alatt magyar magyar ellen több bűnt követett el, mint ők az egész folyamat során, több tízezernyien. Emlékezzünk a »magyar virtusra«, ami az osztrákokat MAGYAR! NE LOPJ! szövegű feliratok kitételére késztette. Arról nem is beszélve, hogy egyre gyakoribbak és brutálisabbak a magyarok által elkövetett gyilkosságok, ezekkel mégsem töltenek meg egész oldalakat, mert akkor a »mit miért« vizsgálatakor tükörbe kellene nézni. (Lehet, hogy a felsőbb körökre hivatkozó, igen magabiztos csecsen valójában már kipengette a letelepedési kötvénye árát, csak éppen elfelejtették odaadni neki?)

Olyan undorító megnyilvánulásból, mint amit Schmidt Mária megengedett magának, vagy a már nevüket sem adó »sorosozók« fröcsögéséből nekem bőven elég volt ennyi. Egy féloldalas cikkben említésre sem méltatják, hogy egyedül csak a vörösiszap-katasztrófa kárvallottainak megsegítésére mekkora összeget utalt át Soros, számos támogatásnak korrekt ismertetése helyett csak ilyen sunyiságra futotta:

»csaknem 251 milliárd forint … szétosztását Soros alapítványára bízták. A pénz nagy részét itt is az úgynevezett nemi egyenlőségért, valamint a melegek, biszexuálisok és transzneműek jogaiért küzdők kapják.« (l. Somogyi Hírlap, 2017. 04. 29.)

Ez a szöveg már több mint szégyen, ez már gyalázat, mert a célja – ez nyilvánvaló – az érintettek elleni tömeghisztéria generálása. Felvilágosult körökben közismert, újságírók esetében elvárható tudás (!), melynek közreadása lenne kötelessége a művelt embereknek, hogy a nemi irányultság, a homoszexualitás (ami nem keverendő a szexuális perverzióval, melyet Sorosék 100%, hogy nem támogatnak) nem holmi választott magatartás, hanem a génekbe van kódolva ugyanúgy, mint a kék szem és a szőke haj. Bizony ezeknek az embereknek is vannak jogaik, és lehet jogos igényük arra, hogy akár a Somogyi Hírlap és testvérlapjai által szándékosan félrevezetettek, uszítottak ellenében jogvédelmet kapjanak.

A rászorulók, akik nem képesek felismerni az alapigazságot, megkapják tőlem »ajándékba«: A célszerűség azt diktálná, hogy hagyjuk embertársainkat békében élni, hogy mindenki vele született hajlama szerint választhasson társat, környezete elvárásából, külső nyomásra senkinek ne kelljen kényszerkapcsolatba lépni. (…)

Üdvözlettel: (…)”